Tavalyelőtt, vagyis 2023-ban hosszas ötletelés után arra jutottunk hárman, hogy ha már úgyis folyamatosan a magyar fociról beszélgetünk, és van egy kis közünk a sajtóhoz, akkor miért nem csinálunk egy tematikus podcastet, hátha mást is érdekelhetnek a témáink és a nézőpontjaink? Gyorsan fel is vettünk egy demót, majd aztán sokáig nem csináltunk semmit, csak szétküldtük mindenfelé ismerősöknek, akik aztán visszaválaszoltak, hogy fasza. Ebből lett az az ötlet, hogy akkor vigyük be valahová. Elindult tehát a keresgélés.
Végül 2024 tavaszán a Tilosnál kötöttünk ki, és onnantól kéthetente jelentkezett a Hétvégi Kötekedő című műsorunk. Volt, hogy vendéggel, volt, hogy valami konkrét témát feldolgozva, de amihez mindvégig ragaszkodtunk, hogy kevesebb xG és több orbánozás. A magyar foci ugyanis nem feltétlen a pályán játszódik, hanem a fejekben, a csoportokon belüli és a csoportközi dinamikákban, a Karmelitában, és még sok minden máshol, vagyis egy jóval szélesebb térben és időben, mint az a 45x90-es focipálya és az a 90 perc, amikor kergetik rajta a labdát.
Ahogy kezdtünk belerázódni, egyre inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, kellene egy tematikusan kispesti podcast is. Sok podcastet hallgatok, mert nekem kényelmes, ha látom előre a hozzávetőleges tartalmat, illetve akkor és annyi időt töltök egy-egy adás hallgatásával, amennyit szánok rá. A zenéket például a legtöbb helyen simán áttekerem.
Lassan tizennégy (azóta tizenöt) éve írjuk a blogot, nem igaz, hogy ne tudnánk megcsinálni egy podcastet.
Az biztos, hogy kell hozzá élőerő, vagyis emberek, akik beszélgetnek. Ezt majd megoldjuk, ha ott tartunk, tettem félre a témát. Vannak bőven beszédképes emberek a kispesti lelátón.
Kell viszont technika, amivel felveszünk. Arra nagyon hamar rájöttem, már csak azért is, mert én is így viselkedem, hogy ha valahol szemcsés, rossz a kép, ellenben jó a hang, akkor az jöhet, legfeljebb csak hallgatom, viszont ha szar a hang, akkor felejtős, mert úgysem koncentrálok oda száz százalékban, így viszont csak idegesíteni fog. Tehát a technika egy kritikus elem.
Viszont a technika már csak olyan, hogy kurva drága. Egy mikrofon párezer forinttól a csillagos égig bárhol lehet. A Tilosnál Shure SM7b és talán Rode Procaster, vagy valami még faszább mikrofont használtunk, viszont ennyi pénzünk nekünk soha nem lesz egy hobbiprojektre. És akkor még csak a mikrofonoknál tartunk, az fel sem merült, hogy mire rögzítünk, mire csavarozzuk a mikrofont, mivel kábelezünk, mivel, mivel és mivel, annyi mindenre szükség van még.
Hosszú előkészület és rágódás után végül az lett a vége, hogy meghirdettem a Csakblogon, lenne egy ilyen ötlet, viszont csak akkor vágunk bele, ha részünkről minimális a kockázat, vagyis ha minél több alkatrészt hozzánk vágtok.
Magunk se hittük volna, hogy összejön, de összejött, így most már egy egészen fasza cuccal tudunk dolgozni. Még mindig bőven lehetne hova fejleszteni, azonban most már tartunk ott, hogy csak a valóban létező igények mentén vagyunk hajlandóak kérni vagy vásárolni további eszközöket. A házon kívüli felvételkészítés még mindig nem megoldott, a következő nagyobb fejlesztés remélhetőleg ezen fog változtatni. (Valamint hamarosan a vágáshoz, utómunkához is szükség lesz egy új laptopra.)
Bár a házistúdió nagy része tavaszra összeállt, végül egyéb, és itt nem részletezendő okok miatt csak július végén, a bajnokság előtti héten tudtunk elindulni. Azóta viszont töretlenül csináljuk, és reméljük, hamar megtaláljuk a saját hangunkat, és azt az ütemet, amiben az egyes adások majd követik egymást.
Közben sajnos a Hétvégi Kötekedőnek, mint rádióműsor közel másfél év után vége lett, egyszerűen azért, mert egyre nehezebbé vált összeegyeztetnünk a kéthetente csütörtök 13 órás élő adáskezdést. Abban azért megállapodtunk, hogy abba semmiképp sem hagyjuk, hanem ha már úgyis hozzáférünk egy szetthez, akkor rendszertelenül csinálunk majd adásokat, azonban már csak és kizárólag podcastként.
Na, de visszatérve a kispesti történetre.
A másik célunk a technikával abszolút múzeumi célokat szolgálna, mégpedig előadások, közönségtalálkozók és főleg életútinterjúk, valamint a múzeumi tárgyakhoz tartozó audiókommentárok rögzítése. Az inkább statikus berendezésünk azonban – a házon kívüli felvételekhez hasonlóan – erre jelenleg korlátozottan alkalmas.
Lassan kezdenek összeérni a szálak, amiről az egész poszt szólna.
Mivel egyáltalán nem értek a hangtechnikához, kénytelen vagyok iszonyatosan sokat olvasni, tanulni a témában. Ha időm engedi, bújom az internetet, ötleteteket keresek, jegyzetelek, képzem magam. És bizony, ilyenkor könnyen rátévedek olyan oldalakra is, ahol mondjuk hangcuccokat árulnak, akár újonnan, akár használtan.
Minap pont arra kerestem rá, hogy ha már van egy csíptetős mikrofonunk, akkor azt hogyan tudnám a legértelmesebben beintegrálni a felszerelésünkbe úgy, hogy azzal mozgás közben tudjunk anyagot felvenni. Böngésztem, böngésztem, eljutottam mindenféle összehasonlító oldalakra, teszteket olvastam, mindenfélét, kattintás, még egy kattintás, és egy magyar apróhirdetés nézett velem szembe:
Rettenetesen nehezemre esik, hogy ezt ne vegyem meg, pláne ennyiért: Zoom F1 + msh6 Digitális felvevő együtt 40.000 forint. Nem mai darab, de amire kellene, arra egyszerűen tökéletes.
Zoom F1 + msh6 Digitális felvevő eladó | GS Fanatic
Hibátlan Zoom F1 digitális felvevő eladó. Eredetileg lavalier szett, így a gyári lav mikrofon jár hozzá, plusz egy MSH6 Zoom mid-side mikrofon kapszula, amiv...
Negyvenezerért egy jó minőségű rögzítő, egy hozzá való csíptetős mikrofon, valamint egy stereo felvételre is alkalmas mikrofon. Elég jó ajánlat – méláztam el felette. Mennyi mindenre tudnánk használni. Stadionzaj rögzítése, többszereplős beszélgetések rögzítése ott, ahol nincs lehetőség felépíteni a felszerelésünket és a többi. Nyilván nem lesz a legjobb minőség, azonban ezeket az eszközöket nem is arra tervezték. A csíptetős zárt térben nyilván bőven jó, és szabadtéren sem határset, az MSH-6 kapszula viszont mindenhol csak korlátozottan, azonban ha megtalálja valaki a pontos helyét, akkor ott nagyon jól szolgálhat.
Ahogy így rágódtam rajta, éreztem, megremegett a kezem: regisztráljak az oldalon és rendeljem meg a cuccot? Aztán győzött a józan ész, és végiggondoltam, hiába olcsó negyvenért, azonban ha nem fogjuk használni, akkor az pontosan negyvennel drágább.
Végül nem vettem meg, azonban kitwitteltem.
Alakulunk, már mindjárt ott vagyunk.
Reggel ismét leültem a géphez, írni valamit az esti Karcag elé. Témám, ötletem nem nagyon volt egy táblázaton túl. Aztán ahogy gépelgettem, jött egy-két gondolat, azonban nem éreztem elégnek. Pláne, hogy mostanában tényleg jóval kevesebb a poszt, és jóval kevesebb az egy posztra eső tartalom. Már nekem kellemetlen.
Akkor legyen valami helyzetjelentés. Mondjuk a podcastről, úgyis lement már tíz hét alatt tíz adás, ráadásul a hallgatottságával is elégedettek vagyunk. Spotifyon például átléptük az ötszázas átlagot a meghallgatásokban, ami számomra döbbenetes, jó esetben év végére reménykedtem fele ekkora számokban, de azt is csak akkora, ha sok húzónév jön el az adásokba, amit ráadásul valami véletlenből kifolyólag sikerül tartósan érdekesre megcsinálnunk.
Szóval akkor podcast. Benne van, hogy a héten nem lesz adás, mert egyelőre nincs témám és nincs vendégem, plánen nem vendéggel kompatibilis témám, vagy olyan témám, amihez vendége(ke)t kellene keresni. Sehogy sem jó, nem áll össze. Írjuk meg.
Rövid, kell még valami. Legyen a field recorder, úgyis tegnap twitteltem ki. Nagyjából így jó, van benne beágyazott cucc, több téma, karakterszám se rossz, mehet ki, egy beharangozónak elmegy.
Viszont, és esküszöm, az fel sem merült bennem, ami ezután történt. Mutatom képernyőképen:
Elképesztő és egyben nagyon megható.
Most nem tudom mit csináljak.
Fogadjam el? Regisztráljak be az oldalra, rendeljem meg, és majd utólag összedobják a srácok?
Jó lenne az eszköz, fasza lenne játszani vele, azonban nem látom mennyire használnánk ki, egyáltalán mennyi kapacitásunk lenne használni, és végül ebből mennyit tapasztalnánk az olvasók, hallgatók, maga a közösség, aki finanszírozta?
Minden ilyesmi adomány elfogadásával az ember egy felelősséget is magára vesz. Mondjuk ezt most pont nem kértük, de vagyük úgy, mintha kértük volna.
Elfogadjam, ne fogadjam el? Mi legyen? Ha nem sietek, lehet, elviszi más. Tényleg nem tudom.
Tényleg nagyon megható az a bizalom, amivel felénk áll a közösség, hogy mennyien hajlandóak támogatni a munkánkat.